Szép estét!
Gyerekkorom kedvenc csemegéjét hoztam. Olcsó, finom, különleges.
Nagymamának még szólni sem kellett. Addig, amíg virágzott az akác, mindig késztette ezt a csemegét. Mit is? A közelben volt akácfa. Egy kosárral jártunk szedni a virágot. Akkor még nem voltak autók, vagy nagyon kevés. Akár az út szélén is szedhetted. Most nem javaslom. Inkább keress egy erdőt, jó messzire az utaktól.
A leszedett virágot jól rázd meg. Apró fekete bogarak lehetnek benne. Nyersen is érdemes megkóstolni. Nagyon finom. Olyan mintha mézes lenne.
Ha lehet ne érje víz. Veszít az aromájából. Vagy csak gyorsan mártsd bele a vízbe. Ne ázzon!
Beleforgatod a sűrű palacsintatésztába, és forró olajban kisütöd. Papírtörölközőre, vagy szalvétára érdemes kiszedni, hogy leitassa a felesleges olajat. Fahéjas porcukorral, vagy vaniliás porcukorral érdemes meghinteni. Nagyon finom csemege.
Ugyan így készítheted el a bodza virágját is. Más az íze, de ez is fantasztikus.
Jó étvágyat! Remélem holnap szép idő lesz, és tudtok szedni virágokat az ebédhez.
Vidám szombat estét!
Blogger Boszi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: